A szem a lélek tükre – szokták mondani. Pista bácsi lénye mélyen egy művész lélek volt. A lovakkal szépen bánni is művészet, de hát még az emberekkel és a hegedűvel jól bánni, mennyire az…!?
Gyakran meghívott egy kis borozgatásra. Az ünnepek táján jó bort hozatott jeles borvidékről és azzal kínált, na és a házi disznótoros csemegével. Ilyenkor előkerült a hegedű is!

Nagyon szeretett hegedülni és örült, ha jó társaság jött össze és értékelték a játékát. Én nagyon csodáltam, hogy ilyen kemény fizikai munka mellet szépen le tudta fogni a húrokat és a vonóval is finoman bánt…
Köszönöm a szívből szóló zenéket Pista bácsi!

error: A tartalom védett!
Share This